XIV.

Sziasztook! Máris itt lenne következő rész.Mivel van időm,így gondoltam megíróm.Végül is nem árt,mivel eléggé levagyok maradva,és elég rendszertelenül hozom a részeket,szóval így arra gondoltam hogy most megírom a következőt.Nem a leghosszabb,és legizgalmasabb, de azért remélem megteszi.Ha Taissa már az egyetemen lesz,akkor beindulnak a történések,ami a következő részben meg is történik. Megkaptam a 7. díjamat,amit nagyon-nagyon szépen köszönök.A kommenteket és egyéb visszajelzéseket is köszönöm.Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 14.


A film után hazamentem és megvacsoráztam.Zuhanyzás közben csak Harryn járt az agyam.Folyamatosan
zöld szemeit láttam magam előtt,és édes mosolyát,miközben gödröcskéi is előtűnnek.Ahogy beletúrtam hosszú,göndör hajába,és édes ajkaival enyémet érintette.Éreztem belül a nyomást.A hiányát,és valami különös érzést.Amikor kedvesen szólt hozzám,és édesen ért hozzám.Az édes szavai,amiket fülembe súgott. Apró puszijai mikkel behintette nyakam.Meleg,mentolos lehellette,amit beszédje közben éreztem. Kikászálódtam a zuhany alól,majd egy törölközőt csavartam magam köré. Telefonomból egy pittyegő hang hallatszott. Egy SMS-em jött.....Harrytől.

Gyere haza!Anyádnak nagyon hiányzol.Minden este sírva alszik el,és arról beszél,hogy bárcsak 
mindent tisztázott volna veled.És azt hiszem,egy kicsit nekem is hiányzol....-Harry xx

Nem válaszoltam az SMS-re,csak elolvastam,majd telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre. És én Harrynek hiányoznék?Nem hiszem...főként annak a mogorva Harrynek nem,aki kiabál és káromkodik. De talán,ott mélyen,legbelül,a kedves,megértő Harrynek egy kicsit igen.Bárcsak...Anyát viszont sajnálom,de megnehezítették nekem az egészet,ami iszonyatosan fáj.És most már elterveztem hogy mit fogok tenni,és ezt nem vághatják ketté.Az egyetemmel kapcsolatban nagyon sürget az idő,így holnap Maxel elkezdünk intézkedni,és ad pár tippet amivel felfrissíthetem a tudásomat a felvételire.Korán kell reggel kelnem, mivel rengeteg elintézni valónk van.
***
Már két hete intézkedünk Maxel.A kiváló középiskolai eredményeimnek,és érettségimnek,meg persze a szabad helynek,és sikeres felvételimnek köszönhetően hétfőn már kezdhetek is.Én is a társadalomtudományi karon fogok tanulni,pont mint Max,és elég sok közös óránk lesz,így elég sokat leszek a közelében,amit nem bánok,hisz legalább lesz egy ember akit ismerek,és talán nem fogok eltévedni.Ösztöndíjban is részesülök,ami azért valljuk be nem nagy gond.Szombat van.Nagyon izgulok. Max említette,hogy már nem kell egyenruhában  lenniük a diákoknak, aminek nagyon örülök. Kíváncsi leszek,hogy milyen szobatársat fogok ki.Harrytől az utóbbi két hétben legalább ezer SMS-t kaptam,és minimum tizenöt hívást.Nagy részét nem olvastam el,csak töröltem.Este 11 óra van,és hulla fáradt vagyok.A mosdóba siettem egy gyors zuhanyra, majd az ágyban perceken belül álomba merültem.
***
Telefon csörgésemre ébredtem,ami nem éppen a legkellemesebb ébresztő. Nem néztem ki hív,csak felkaptam.
-Hallo?-szóltam bele,hangom rekedt,és fáradt volt.
Nem szolt bele senki,csak szuszogást halottam.
-Igen?-kérdeztem.
-Taissa....
Egy mély,rekedtes hang szolt bele.Rögtön felismertem,hogy Harry az.Mennyire is hiányzik a hangja.De ezt nem mutathatom felé.
-Mit akarsz?-szóltam neki.
-Csak tudni szeretném hogy vagy?-kérdezte nyugodt hangon.
-Egész jól....anya..hogy van?
-Megvan...azt hiszem.Bár eléggé hiányzol neki.
-De még nem is keresett..egyszer sem-mondtam.
Ami valójában igaz,hiszen tényleg csak Harry keresett.
-Mert azt hiszi haragszol rá,és hallani sem akarsz róla-mondta.
-Mert végül is egy kicsit valójában haragszom rá-mondtam vállat rántva.
-Nem jössz vissza?-kérdezte,s halottam hogy nyel egyet.
Pár percig némán ültem.
-Nem Harry.Azt hiszem nem-mondtam fejet rázva.
Bár tudom hogy nem látja arckifejezésem,sem azt hogy mit teszek...és sajnos én sem azt,hogy ő mit.
-Miért?-kérdezte,kissé fojtott lélegzettel.
-Mert vannak terveim.És lehetőségeim,amiket nem szeretnék elhalasztani Harry-mondtam.
-Hiányzol...-olyan halkan mondta,hogy szinte alig halottam.-Gyere vissza.
-Harry nem lehetsz ennyire önző-mondtam.
-Miért lennék önző Taissa.Egyszerűen hiányzol.Hogy melletted feküdhessek,hogy láthassam azt a helyes kis arcod,hogy hozzád érhessek.
Szavait csukott szemmel hallgattam végig.szívverésem csak gyorsult,és gyorsult,miközben édes szavaival árasztott el.-Taissa!Ezeket csak azért mondja,hogy visszamenjek hozzá.Nem érez így,és nem is akarja ezt-győzködtem magam.
-Harry!Elég...kérlek ne keress.Nem fogok vissza menni,és hagyj békén-mondtam, kinyomtam a telefont.
Arcomhoz szorítottam egy párnát,és belesikítottam.Már réges-régen erre lett volna szükségem. Elvéheztem reggeli rutinomat,majd lementem reggelizni.Apuék nincsenek itthon,mert valami közös hétvégét tartanak. Max valamilyen buliba ment még tegnap este,így ma másnaposan fog a kollégiumi szobájában józanodni.De sebaj,majd elütöm itt valamivel az időm.Az egyetemről csak pár héttel vagyok lemaradva,így nem kell annyira vészesen sokat pótolnom.A napom hátralévő részében TV-t néztem és bepakoltam a bőröndömbe a cuccaimat,amit az egyetemre viszek.