2015. november 15., vasárnap

XII.

Sziasztok! :) Mivel igyekszem bepótolni a lemaradásom,ezért erre a hétvégére hoztam még egy részt.Nem tudom,hogy mikor hozom majd az ez utánit,de addig remélem ez is megteszi. :) Köszönöm a kattintásokat,és a komikat,nagyon jól esnek. Jó olvasást! :D -Kriszti xx

Chapter 12.

-Azonnal áruld el,hogy mit titkoltok előlem!-mondtam,s könnyeim folytak le arcomon.
Anya arca szomorúsággal,és aggodalommal telt meg.Ide-oda pillantott szemeivel,s nagyokat nyelt.
-Anya!Mond el!-kérleltem.
Harry idegesen hajába túrt,majd hol rám,hol anyámra nézett.
-Semmi titkolni valónk nincs előtted-mondta,s egy erőltetett mosollyal az arcán közeledett felém.
-Ne mond ezt!Folyton azt hajtogatjátok hogy nem mondhatjátok el nekem.És akkor most meg azt mondod, hogy semmit nem titkoltok?-kérdeztem idegesen.-Nehéz így megbíznom bennetek.És nehéz így itt élnem.
-Drágám,ez nem ilyen egyszerű.Igazad van,el kéne mondanunk,de...de ez sajnos nem fog menni-rázta meg fejét.
-Harry,akkor te mond el,kérlek!-néztem mélyen szemeibe,remélve hogy megtörik a jég.
Zöld szemeiben mélyén ott bujkál a félelem,és az idegesség.Megrázza fejét.
-Kérlek-mondtam,s mindkettőjükre néztem.
Egymásra pillantanak,majd anyám közelebb jön,és odahúz az ágyamhoz,hogy leüljünk. Talán most elárulja, hogy mi az,amit titkolnak.
-Kincsem.Értsd meg kérlek,hogy nem szabad elmondanunk.Egyszer majd eljön az ideje,de nem most-mondta, s megsimítja arcomat.
Megrázom fejemet,s leveszem kezét az arcomról.
-Ez így nem fog menni-mondtam,s felálltam.
Szekrényemhez sétáltam,s elővettem mellőle a bőröndömet.Letettem az ágyra,majd szétnyitottam.
-Ugye nem akarsz elmenni?-pattant fel anya aggodalmasan az ágyról.
-De,igen.Sajnálom anya-mondtam,s inkább nem szerettem volna arcára nézni.
Tudtam,hogy kérlelni fog,hogy maradjak.És hogy elfog szomorodni.De én nem bírom ezt tovább. Titkolóznak, és nem tudhatom,hogy mi lesz a vége.
-Taissa.Maradj kérlek.Ne menj el!Egyáltalán hova mennél?-kérdezte remegő hangon.
-Apához költözöm-mondtam,miközben ruháimat pakoltam bőröndömbe.
-Kérlek,maradj!Még csak alig ékeztél.Ne menj el-kérlelt.-Harry,mond neki hogy maradjon!
-Taissa,szerintem sem lenne jó ötlet ha elmennél-jött oda,s leült az ágyamra.
-Miért Harry?Azért hogy folytassátok a titkolózást?És értetlenül álljak minden telefonhívásod előtt,amikor kibukva érkezel haza,és egy vágás van az arcodon? Vagy amikor anyát megtámadták? Vagy amikor kiabálsz a telefonba,és folyamatosan Louisal és Liamel mentek el helyekre?-néztem szemébe.-Az egész életetek egy nagy titok előttem-néztem mindkettőjükre.
-Nem Taissa.De nem válhatsz el anyádtól ismét-mondta Harry,s anyára nézett.-Szeret téged...
-Én is szeretem őt.De ha igazán szeretne,elmondaná,hogy mit titkoltok-mondtam kissé szipogva.
Csendben,egy szó nélkül nézték tovább,ahogyan pakolok.Belátták,hogy nem tudnak maradásra bírni,kivéve ha elmondják a titkukat.De nem tették.Anyám szó nélkül kilépett a szobámból,s halottam ahogyan lemegy a lépcsőn.
-Nem mész utána?-kérdeztem Harryt aki még mindig az ágyon ült.
-Miért csinálod ezt Taissa?-fogtam meg karomat,s maga elé húzott.
-Már ezerszer elmondtam.Ne kérj meg rá,hogy újra elismételjem-mondtam,s elfordítottam fejem.
Felállt,de még mindig nem engedte el karomat.Megfogta az államat,és magával szembe fordította fejem, így tökéletesen láthatta arcomat.Zöld szemeibe néztem.
-Miért hagysz itt?-nézett szemeimbe.
-Komolyan Harry?Miért lenne baj ha itt hagynálak téged?-néztem rá értetlenül.
Kezével fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.Megkéne neki mondanom,hogy hagyjon békén, de attól félek, soha többé nem fog így hozzám érni.Ha most elmegyek,és egyszer talán visszajövök,lehet,hogy Harry már nem lesz itt többé.Közelebb húz magához,majd ajkai enyémre tapadnak.Lassú,és meghitt a csókja.Sosem csókolt még így meg.Keze derekamra téved,és amennyire csak tud,közel húz magához.Imádkozom istenhez, hogy sose érjen véget a csókunk,de Harry eltávolodik tőlem.Szemeimbe néz,majd kisétál az ajtómon. Lefagyva,földbegyökerezett lábakkal állok,és csak bámulok magam elé. Megrázom fejem,majd folytatom a pakolást.-Ennek a csóknak jelentéktelennek kell lennie.Harry az anyám barátja.Én pedig nem szeretem Harryt, sőt egyáltalán semmilyen érzelmet nem táplálok iránt.Ez a csók,csak egyszerűen jól esett.Elvagyok keseredve,és ezt a csókot csak vigasznak foghatom fel-győzködtem magam.Lassan minden ruhám bepakolásával végzem.Telefonomért nyúlok,s kikeresem apa számát,majd hívom is.
-Szia drágám-szólt bele örömteljesen a telefonba.
-Szia-erőltettem meg magam.
-Valami baj van?-kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
-Értem tudnál jönni?-kérdeztem.
-Persze.De miért?
-Majd elmesélem.És ha nem bánnád,hozzátok költözném-mondtam ki.
-Jó,semmi akadálya.Mindjárt indulok-mondta.
-Rendben-mondtam,s ezzel megszakítottuk a vonalat.
Ágyamra dobtam telefonomat.Kikészítettem egy egyszerű farmert,és egy kék felsőt,majd zuhanyozni mentem. Lezuhanyoztam,megfésülködtem,felöltöztem.Elpakoltam még azokat a cuccaimat,amik kint maradtak. Levonszoltam bőröndömet,és néhány kisebb táskámat a lépcsőn. Lepakoltam őket majdnem a bejárati ajtó elé.
-Tényleg elmész?-nézett rám anya szomorúan.
Én csak bólogattam,s közben felvettem fehér Conversem.Egy apró dudálást hallottam kintről,majd pár másodperc múlva apa megjelent az ajtóban.Anya és Harry mögém álltak. Anya odajött hozzám,s megölelt.
-Remélem azért még visszajössz.Vagy legalább néha meglátogatsz-mondta egy erőltetett mosollyal.
Nem szóltam semmit.Harryre pillantottam.Zöld szemei arcomat pásztázták.
-Sziasztok-lépett be apa.
-Szia John-mondta anya.
Harry elment tőlünk,s levetődött a kanapéra.
-Mehetünk?-nézett rám.
Bólintottam.Megfogta bőröndömet,én kezembe vettem kisebb táskáim,majd kimentünk az ajtón. Beraktuk cuccaimat a csomagtartóba,majd beültünk. Utoljára a házra pillantottam,majd elindultunk.
-Miért akartál eljönni anyádtól?-kérdezte,miközben az utat pásztázta.
Pár percig töprengtem a válaszomon.
-Nem igazán bírtam a pasiját.És nem igazán jöttem ki vele.Anyával sem voltam valami jóban-mondtam ki.
Hazudtam.Nagyon szeretem anyát.És hiányozni fog,azt hiszem.Bár Harry talán nem fog.Mostmár anyával lehet,és anya is vele.Nem kell többet titkolózniuk előttem,hisz nem is leszek velük. Ketten majd megoldják a dolgaikat.


Körülbelül három óra hosszú út után,megpillantok az út szélén egy táblát.Üdvözlünk Peterboroughban. 
-Pár perc és ott vagyunk-szólalt meg apa mosolyogva.
-Elizabethnek nincs ellenére hogy nálatok fogok lakni?-kérdeztem kicsit félve.
-Nem,dehogy.Örült neki hogy velünk fogsz lakni-mondta mosolyogva.
Mosolyogva bólintottam.Igazából,nem tudom mit gondoljak róla.Nem nagyon bírtam őt,mindig olyan volt, mintha uralkodni akarna felettem,pedig számomra ő senki.Még körülbelül 5 percig kocsikáztunk,majd megálltunk egy ház előtt.Egy emelettel rendelkezett.Krémszínű téglafal,egy kékes háztetővel.Az ablak keretek fehérek.Nagy udvar,rengeteg fával,és egyéb növénnyel. Kipakoltuk a cuccaimat,majd bementünk a házba.
-Szia Taissa.Örülök hogy itt vagy-mondta,s megsimította karomat.
-Szia.Én is örülök-mondtam egy halvány mosollyal.
Apa segített felvinni az emeletre a cuccaimat,majd megmutatták a szobámat.Nem túl nagy,de nem is kicsi. Falakon néhány kép.Egy ágy,egy ruhás szekrény,két éjjeliszekrény és egy íróasztal székkel.
-Remélem megfelel-mondta Elizabeth.
Én csak bólintottam.Megmutatták a ház többi részét is.
-Ideje vacsorázni.Mit szólnátok ha elmennénk egy közeli étterembe?-nézett ránk apa.
-Jól hangzik-mondta Elizabeth,majd egy puszit nyomott apám arcára.
-Akkor menjünk-mondta.
Követtem őket az autóhoz.Nem sok kedvem volt most elmenni a házból.Inkább a szobában maradtam volna,és aludni mentem volna.Eléggé fáradt vagyok.Egy közeli KFC-be mentünk.Apa kikérte az ételeket,majd leültünk és elkezdtünk enni.Elizabeth és apa nevetve beszélgettek.Nekem most nem sok kedvem volt velük társalogni,így inkább csendben maradtam,és ettem.Ha anyánál maradtam volna, most valószínű Harryvel veszekednék a kanapén,vagy éppen behálózna,és simogatna,csókolgatna.Vagy anyával beszélgetnék,esetleg már a szobámban lennék,és lefekvéshez készülődnék,és mire kijönnék a fürdőből Harry az ágyamon várna,és közölné,hogy ismét velem szeretné tölteni az éjszakát.Maga mellé vonna,és szorosan magához ölelne,és vele aludnék el.Reggel mellette ébrednék,aztán megint kezdődne a nap.
-Mehetünk?-kérdezte apa miután befejeztük az evést.
Én és Elizabeth is bólintottunk.Miközben az autóban ültünk,apa magyarázta nekem,hogy melyik épület mi, és milyen történelmi háttér áll előtte.Csendben,egyetértően bólogattam.
-Nem bánjátok én megyek aludni-mondtam mikor beértünk a házba.
-Rendben.Jó éjszakát-mondta apa,s puszit nyomott arcomra.
-Jó éjt-mondtam én is,s felmentem a lépcsőn.
Átvettem a pizsamámat,s ágyamba dőltem.10 perc forgolódás után sikerült elaludnom.

11 megjegyzés:

  1. Nagyon siess a következő résszel! Nagyon sajnálom, hogy ott hagyta Harryt és persze az anyukáját! :'( Látszik a fejlődés így hogy egymás után olvastam és, hogy előtte kihagytam a részeket! Benne van a kedvenc blogjaim (amiket olvasok) között! Élvezetes de ez a rész nagyon szomorú! :( 😢
    u.i.:Siess a kövivel! ;) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm.Nagyon örülök,hogy tetszik. :) Igyekszem majd hozni a következő részt. :D

      Törlés
  2. Nagyon szuper lett ez a rész is ^^
    Alig várom a következőt!!! <3
    Örülök, hogy végre Taissa kiállt magáért, és hogy most magabiztos volt és tántoríthatatlan.
    Remélem Elisabeth nem gonosz, vagyis érted, hogy ilyen kedves lesz vele, és nem az a gonosz mostoha, aki megalomániás.
    Pusszancs :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszik. :)Hamarosan jön a következő rész. :F

      Törlés
  3. Szia Drága!☺
    Díj vár rád nálam!♥
    http://fejbendolel-at.blogspot.hu/p/dijak_2.html

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Szeretettel meghívlak az oldalamon zajló versenyre! Katt a linkre: http://thekeybybella.blogspot.hu/2015/11/i-verseny.html

    VálaszTörlés
  7. Díj nálam! http://suttogasbybella.blogspot.hu/2015/12/dijam.html

    Ölel,
    Bella

    VálaszTörlés