XI.

Hello! Nagyon örülök annak,hogy még mindig itt vagytok annak ellenére,hogy régen nem volt rész. Nagyon szépen köszönöm a kattintásokat, a követőket és persze a kommenteket. Nagyon jól esik, és remélem hogy nektek viszont tetszenek a részek. Próbálom hoszabbra írni őket,mert belátom elég rövidre sikerednek. De nem is húzom tovább a szót,itt is lenne a következő rész! Jó olvasást!- Kriszti xx 

Chapter 11.


Kinyitottam szememet,s rögtön Harry jutott eszembe. Nem éreztem derekamon,sem sehol máshol a kezét,így megfordultam, hogy megnézzem. De nem volt mellettem.Éreztem a mellettem lévő párnán az illatát.
Annyira jó illata van. Kezembe fogtam a telefonomat.8:41. Nem szokásom ilyen sokáig aludni,így rögtön felpattantam az ágyamból. Elvégeztem reggeli rutinomat,majd magamra kaptam egy fekete nadrágot,egy egyszerű szürke felsővel.Mire elkészültem már 9 óra is múlt. Lesétáltam a lépcsőn,és Niall láttam meg a kanapén terpeszkedve. Pár másodpercig megfordult a fejemben,hogy visszamegyek a szobámba,és inkább rá sem pillantok Niallre.De nem bújhatok el örökre előle.Szembe kell néznem vele.
-Szia-mondtam magabiztosan,miközben levetődtem mellé a kanapára.
-Jó reggelt-mondta széles mosollyal.
Ajak piercingjén megcsillant a fény.Istenem mennyire jól néznek ki rajta a piercingjei.Akaratlanul is végig futtattam szememet tetoválásain,és piercingjein.
-Még mindig jól nézek ki?-mondta,s nevetésben tört ki.
Érzem hogy arcom vörössé válik.Ennyit a magabiztosságról.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
Remélem elterelem a témát.
-Gemma és Harry elmentek egy közeli gyorskajáldába hogy hozzanak valami kaját.Kathy pedig még nem érkezett meg-mondta.
Csak bólogattam. Sosem szerette ha csak bólogatással fejezem ki azt,amit akarok. Mindig azt akarta, hogy határozottan ki mondjam amire gondolok.
-Még mindig nem szoktál le róla-csóválta rosszallóan fejét.
-Ahogyan te sem felejtetted el-mondtam.
-Három éven keresztül csináltad ezt.Persze hogy nem felejtettem el-mondta nevetve.
-Nem mintha olyan sokat lettél volna a társaságomban-motyogtam.
-Te nem engedted meg,hogy a bizalmadba férkőzhessek.Te taszítottál el magadtól.Nem én nem akartam közelebb kerülni hozzád-mondta,s ezzel egy kisebb vitába kezd bele.
-Talán azért Niall,mert folyton titkolóztál!-emeltem fel a hangomat-Hetekre tűntél el,és nem hívtál fel,sőt, még egy rohadt SMS-t sem hagytál!Aztán mikor hazajöttél,minden elakartál simítani egy bocsi,nagyon elfoglalt voltam-al. Azt hiszed jól esett?-néztem szemébe,s éreztem hogy könnyek gyűlnek szememben.
Sokat jelentett számomra Niall.És ahogy most felidézem ezeket az emlékeket,még jobban fáj,mint akkor átélni.
-Ugyan már Taissa.Nem várhattad el tőlem azt,hogy kitárjam előtted az egész életemet.Az egy dolog, hogy együtt voltunk,de azért vannak olyan dolgok amiket senkivel sem osztottam meg.Az,hogy együtt voltunk, nem változtatott semmin-mondta vállat vonva.
-Pont arról szól egy kapcsolat, Niall, hogy nem titkolóznak egymás előtt, és minden elmondanak egymásnak, és közösen megbeszélik.Amit te viszont nem tettél-mondtam,s a fájdalmamat a düh vette át.
Megrázza fejét,és ügyet sem vet arra, amit mondok.
-Előre sajnálom Gemmát-morogtam.
-Megtanulhatnád azt,hogy magadban tartsd némelyik gondolatod.Mellesleg,inkább ne sajnálj senkit.Elég boldog ő mellettem-mondta,s mosolyra húzta a száját.
-Mivel lenne ő boldog melletted?Talán jól megfekteted?-néztem rá.
Kár volt ezt kérdeznem tőle,hisz jól tudom mi erre a válasza.
-Igen Taissa, jól megfektetem.Nem is egyszer fektettem már meg-mondta nevetve.
Erre nem voltam kíváncsi.
-Nem tehetek róla,hogy te nem akartad hogy megdugjalak.Nem mintha bármit is akartál volna-mondta,s keserűen folytatta nevetését.
-Jó reggelt tubicáim-lépett be Gemma az ajtón,s mögötte Harry.
Gemma Niall-höz lépett,majd egy csókot lehelt ajkaira.
-Hogy aludtál?-nézett rám kérdően Gemma.
Harryre sandítottam.
-Jól-mondtam kissé zavartan.
Harry arcán egy elégedett mosoly jelent meg.
-És te?-kérdeztem,majd rámosolyogtam.
-Fantasztikusan-mondta széles mosollyal.-Viszont farkas éhes vagyok!-mondta,s a konyhába szaladt.
Niall utána battyogott,majd Harry,s én is.Letelepedtünk az asztalhoz,majd Harry előszedte a különféle gyorskajákat.Mindenki kedvére választotta ki,hogy mit eszik.Én egy hamburger mellett döntöttem.
-Tényleg jól aludtál?-kérdezte Harry olyan halkan,hogy csak én halljam.
Nem mintha Gemma és Niall bármit is halottak volna egymás nevetésén kívül.Félve bólintottam egyet, majd láttam hogy Harry ismét mosolyra húzza száját.
-Be kell vallanom,én is kellemesen aludtam.Bár a cerkámmal volt egy kis gondom-mondta,majd elnevette magát.
Arcom ismét vörössé változott.Néha zavarba ejt amikor ilyen szavakat használ,de azért tetszik.Meglep hogy ismét ilyen kedves velem.Bár haragudnom kéne rá,és anyára is amiért nem mondanak nekem el semmit. Miután végeztünk az evéssel,Niall és Gemma összeszedték a cuccaikat,majd elbúcsúztak tőlünk,és elmentek. Kicsit üresnek érzem nélkülük a házat.Bár Niall nem igazán fog hiányozni.
-Végre elment az a barom-mondta Harry miközben levágódott a kanapéra.
-Remélem ezt nem a nővéredre értetted-mondtam miközben lehuppantam mellé.
-Nem.Niall-re-mondta ki egyszerűen.
-Én sem kedvelem-mondtam vállat vonva.
Ez talán kicsit hazugság.Szerettem őt,és nem azt mondanám hogy nem kedvelem.Inkább azt,hogy nem igazán jó a kapcsolatom vele.
-Eléggé feszült voltál a közelében-mondtam, s Harryre néztem.
-És?Igen.Mert egy barom-mondta,s megfeszült az állkapcsa.
-Semmi..csak észrevettem-mondtam.
-Te sem tűntél valami jókedvűnek a közelében-mondta,s szemembe nézett.
-Mert nem is voltam jókedvű-vontam meg vállam.
-Miért?-kérdezte őszinte érdeklődéssel.
-Mert..mert-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mert...?-nézett rám.
-Hanyagoljuk a témát kérlek-mondtam,s lesütöttem szemem.
-Nem.Tudni akarom-mondta,s közelebb jött.
-Nem Harry.Te sem árulsz el semmit nekem.Akkor én miért mondjak el neked bármit is?-néztem szemébe.
-Ha elmondod,kérdezhetsz tőlem valamit,és válaszolok rá-ejtette ki a szavakat száján.
Pár percig hezitáltam.Ez nem is olyan rossz ajánlat.Én elmondom neki,hogy jártam Niallel,ő pedig elfogja mondani nekem azt,hogy mit titkolnak anyával.
-Rendben-mondtam.
-Akkor halljam-mondta,s mélyen szemembe nézett.
-Niall és én régen egy pár voltunk-hadartam el.
-Mi?Ez komoly? Te és az az idióta?-nézett rám,majd nevetésben tört ki.-Legalább megdugott?
-Igen,jártunk.De ez miért olyan vicces?Nem mintha te és ő olyan sok mindenben különböznétek-mondtam.
Harry abba hagyta a nevetést,és rám nézett.
-Taissa,ezt jobb lett volna ha magadban tartod.És igenis, elég sok mindenben különbözöm tőle-mondta.
Máris eltűnt a jókedve.
-Akkor most válaszolj a kérdésemre-mondtam,s szemébe néztem.
Arca komoly volt.Semmi érzelmet nem vettem rajta észre.
-Mit titkoltok Kathyvel?-néztem mélyen szemébe.
Tekintetét rögtön lekapta rólam,s a földre nézett.
-Hallani szeretném,Harry-mondtam.
Azt mondta válaszol egy kérdésemre.Hát tessék.Most kérem a válaszát.
-Taissa.Ezt nem mondhatom el.Ez az egész több dologról szól-mondta.
-Persze Harry.Köszönöm a válaszod-mondtam kikelve magamból,s felrohantam a szobámba.
Annyira nehéz lenne kibökni hogy mi van? Kezd elegem lenni ebből a sok titkolózásból. Szeretem anyát,de ha nem mondja el,hogy mi ez az egész,elveszti a bizalmamat.
-Taissa.Kérlek ne duzzogj-lépett be a szobámba Harry.
-Mert mit tegyek helyette?Nevetgéljek és éljek boldogan az anyámmal és a pasijával?Mellesleg hogy a pasija nem is szereti őt,hanem inkább a lányával kavargat?-mondtam,s felpattantam az ágyból.-Köszönöm Harry,inkább kihagyom.
-De majd minden rendben lesz.Csak kis ideig kell nyugodtnak maradnom-mondta,s végigsimított karomon.
-Nem Harry!Te is az egyik pillanatban eljátszod a kedves fiút,a másik pillanatban pedig egy kiállhatatlan, undorító alak vagy.Így bízzak meg benned?-néztem zöld szemeibe.
-Taissa,ez nem így van-mondta,s még közelebb jött.
-De,Harry,igenis így van!-mondtam,s már könnyek gyűltek szemeimben.
-Sziasztok-jött fel anya a lépcsőn.
Rám nézett,s rögtön elkomorodott az arca.
-Mi a baj drágám?-lépett oda hozzám.
-Azonnal áruld el,hogy mit titkoltok előlem!