Chapter 9.
Rengeteget forgolódtam éjjel.Egyre kellemetlenebb a helyzet.És a dolgok egyre furcsábbak.Úgy érzem,hogy anyáék titkolnak valamit....várjunk csak.Mi az hogy úgy érzem? Jó,hogy titkolnak valamit,hisz folyton azzal jönnek hogy nem mondhatják el.Na én ezt értem,de akkor egyáltalán miért is mondanak bármit.És Gemma is tud róla.Egyszerre ijeszt meg,és érdekel is ez a dolog.Hajt a kíváncsiság,hogy megtudjam mit titkolnak,de közben mégis félek attól,ha ezt megtudom, akkor azt kívánnám bárcsak nem tudnám.Lassan kikászálódtam az ágyamból,majd zuhanyozni indultam. Elvégeztem a reggeli rutinom,majd lebattyogtam a földszintre. Harry és Gemma ültek a kanapén,és beszélgettek.
-Jó reggelt-nyögtem ki,majd ásítva leültem melléjük.
Természetesen Gemma oldalára ültem,és nem Harryére.
-Jó reggelt-mondták szinte egyszerre.
Eszméletlenül hasonlítanak egymásra....külsőleg.Belsőleg viszont azt kell mondanom hogy Gemma személyisége egy "picit" jobban tetszik.Közvetlen,kedves és jó fej.Harry meg...egy született bunkó. Kibaszottul nem veszi figyelembe a kéréseimet.Úgy tesz,mintha a kis ribanca lennék,akivel kedvére szórakozhat.
-Na mit gondolsz?-kérdezte Gemma.
-Miről?-néztem rá.
-Arról,hogy eljön a barátom.Így Harry,és te is megismerhetitek.Na meg persze Kathy is-mondta széles mosollyal arcán.
-Ez egy jó ötletnek tűnik-mondtam bólogatva.
Legalább megismerhetek még egy személyt,aki talán kedvesebb mint Harry.
-Ennek örülök-mondta még mindig mosollyal az arcán.-De most irány reggelizni-mondta,s felpattant a kanapéról.
Meglepettség terül el bennem,hisz Harry néma csendben van.Ő is felállt,majd Gemmával az ajtóhoz sétálnak.
-Hová megyünk reggelizni?-kérdeztem,miközben felvettem cipőmet,s leakasztottam dzsekimet.
-Egy szuper helyre-mondta Gemma,s kisétáltunk az ajtón.
Gyalog indultunk el.Valószínűleg nincs messze.Nem igazán jártam még a városban azóta,amióta itt vagyok.Hűvös van,de mégsincs dermesztő hideg.Körülbelül 10 perc séta után,egy helyes kis épületbe lépünk be.Az ajtó fölé Maison Blanc felírat került.Egy pult elé lépünk,ahol rengeteg "péksütemény" tárulkozik elénk.
-Meg kell kóstolnod az itteni croissant.Isteni finom-mondta Gemma.
Gemma kikérte nekünk a croissantokat,és mellé még három tejeskávét. A nap kezdett előbújni,így az épület előtti teraszon fogyasztottuk el a reggelit.Beleharaptam,és eszméletlen finom. Habos, mégis selymesen tartalmas krém, ami egészen világos színű, akár gesztenyének is nézhetnénk. De nem gesztenyés,hanem csokoládés.
-Na?-néz rám Gemma,majd beleharap a croissantjába.
-Ez valami isteni-mondtam,s lassan ismét haraptam egyet.
Minden egyes falatját lassan kell elmajszolni.Ahogy látom Gemmának is ízlik.Bár biztosan evett már ilyet többször is.Harryre pillantok,és azt veszem észre,hogy kuncogva figyeli tetteimet.
-Most mi van?-kérdeztem tőle.
-Látom ízlik.Nagyon is-mondja,majd nevetve hátradől a széken.
Megrázom fejem.Tányérján már nincs semmi,és csészéjéből is az utolsó korty tejeskávét issza ki. Lassan én és Gemma is végzünk. Gemma és Harry veszekszik egy sort azon,hogy ki fizesse ki a reggelit.Én már szóba se jöhettem.Végül Harry győz,így ő fizet.Harry ma meglepően csendes.Nem kötekedik,és nincsenek beszólásai.Úgy látszik Gemma jó hatással van rá.Lassan visszasétálunk a lakáshoz. Útközben Gemma és Harry tesz pár csipkelődő megjegyzést egymásra,de semmi komoly. Beérünk,és jóllakottan mindannyian a kanapéra borulunk.A falon lévő órára pillantok. 11:46. Harry rekordot döntött a kedvességével.
-Hánykor érkezik a barátod?-kérdeztem Gemmától.
-Négy óra körül-mondta mosolyogva.
Én csak mosolyogva bólintottam.Biztos nagyon szeretheti. Mindig mosolyog,mikor róla van szó.
-Mesélsz róla?-kérdeztem.
-Miért ne-mondta,s elkényelmeskedett a kanapén.-Nem olyan régóta vagyunk együtt. Kedves,és megértő.Szőke hajú,gyönyörű kék szemekkel.Rengeteg tetoválása van,Harryhez hasonlóan. Piercingjei is. Viszont ezek ellenére egy csodálatos fiú,nem úgy mint a többi vele egykorú. Na és a mosolya...valami csodálatos-áradozva mesélt róla,közben lese lehetett vakarni arcáról a mosolyt
Harry mindeközben szótlanul,fapofával ült a kanapén.Majd telefonja megcsörrent.
-Mivan?-kapta fel a telefont,és a konyhába sietett.
Nem igazán halottam miről beszélhet,de idegesnek tűnt.Ide-oda járkált a konyhában,majd körülbelül 3 perc után zsebre vágta a telefont.
-Minden rendben?-kérdezte Gemma.
Harry csak bólintott. Nem valami meggyőző.
-És hogy hívják a barátod?-kérdeztem.
Ezt ugyanis kihagyta a mesélésből.
-N..-kezdett bele,de telefonja megcsörrent.-Igen?-kapta fel.-Persze,indulok is.Szia-mondta ki a szavakat.-Hamarabb megérkezett,így kimegyek elé.Max egy fél óra és jövök-mondta,s már itt sem volt.
Ez elég gyors volt.Viszont a nevét még mindig nem tudom.
-Harry?Minden rendben?-kérdeztem.
-Miért ne lenne minden rendben?-kérdezte.
-Olyan más vagy.Nem ilyen szoktál lenni.Alig szóltál ma valamit-mondtam.
-Nem vagyok más.És nehogy már pont téged érdekeljen az hogy velem mi a fasz van-kapta föl a vizet.
-Most miért vagy ilyen barom?Csak megkérdeztem hogy minden rendben van-e-mondtam.
-Nem!Nincs rendben minden-mondta.
-Miért?-mondtam ki,mielőtt gondolkoztam volna.
-Az neked legyen mindegy.Nem a te dolgod.Ne üsd bele az orrod!-kiabálta.
-Ne kiabálj velem,semmi jogod sincs hozzá!-förmedtem rá.
-És te miért kiabálsz velem?Neked sincs jogod hozzá,mégis azt teszed-mondta mostmár nyugodtan,és egy mosoly is megjelent arcán.
-Azért,mert kibaszottul nem tetszik az,hogy neked már az is gond,hogy megkérdezem mi a gond-mondom.
Egyáltalán nem vagyok nyugodt,és ez az ő hibája.Miért gond az,hogy megkérdezem mi a baja.Szépen is válaszolhatott volna,erre kiabál.Két percre rá,meg azon mosolyog,hogy én kiabálok vele.Csodás!
-Semmi gond-mondta nevetve,majd közel jött hozzám,és megsimította arcom.
-Ne simogass!-mondtam,s levettem kezét arcomról.
-Miért?Talán valami gond van?-kérdezte,s kezeit fenekemre helyezte.
-Igen gond van!-kiabáltam.-Az hogy egy seggfej vagy Harry!-mondtam,s kezem arcán csattant.
Most már tényleg elszakadt a cérna.Harry arcán vöröslött a tenyerem nyoma.Harry egész arca vörössé változott,majd kezeit ökölbe szorította. Hirtelen félelem árasztotta el testem.Harry közeledett,én pedig hátráltam.
-Sziasztok!Megjöttünk!-mondta Gemma,s belépett az ajtón.
A szőkeség megfordult,s egész testem lefagyott,lélegzetemmel,és szívverésemmel együtt.
