2016. június 22., szerda

XVII.

Sziasztok! Itt a nyári szünet,így több időm marad végre a történettel foglalkozni.Hoztam is egy részt.Remélem elnyeri a tetszéseteket. A visszajelzéseket örömmel várom. Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 17.

Egy 5 perces út után,meg is érkeztünk egy másik szövetkezethez. Néhányan ültek a lépcsőn,piros poharakkal a kezükben,mások pedig egymást falva támaszkodtak a falnak. Belülről hangos zene szólt.
-Gyertek-mondta Zayn,s előre ment.
Páran rám néztek.Valaki nevetett,valaki pedig fancsali képpel elfordította a fejét,s folytatta a társalgást vagy...valami mást. Bent ugyan ezek a reakciók vártak rám.
-Mi van cica.bálba készülsz?-kiáltott nekem egy srác,majd nevetett,és folytatta amit eddig csinált.
-Basszus.Tudtam hogy nem lesz jó ez a ruha-ráztam meg a fejem.
-Ne aggódj miatta.A lényeg hogy te jól érezd magad-mondta Taylor.
Egy halvány köszönöm mosolyt intettem felé.
-Tessék-jött oda Zayn és mindannyiunk kezébe nyomott egy piros poharat.
Beleszagoltam. Tömény illat csapta meg az orrom.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Whisky kóla.Hajtsd le,ne sokat ízlelgesd-mondta nevetve.
A számba vettem egy kicsit.Elég erős volt.Biztos van ebben kóla?A többiek két korttyal megitták,és máris a következő pohárral volt a kezükben.Én is megittam.Nem akartam lemaradni a többiektől. Kértem a következőt. Pár perccel később már azt vettem észre,hogy az előttem lévő asztalon,már 5 pohár fekszik,ami az enyém volt.Nem kéne ennyit innom.Holnap még csak kedd.Nem is tudom hogy gondoltam hogy én eljövök ebbe a buliba.
-Hé,igyál még-mondta Taylor,s már a következő poharat tartotta felém.
-Nem,nem kéne többet innom.Már így is eleget ittam-mondtam,s eltoltam a poharat.
-Na.Csak ezt az utolsót-mondta mosolyogva.
-Legyen.De az az utolsó-mondtam,s elfogadtam.
Ittam,és ittam és ittam.
-Kimegyek a levegőre-mondtam.
Felálltam,s éreztem hogy bőven van már bennem.Egy pillanatra meg is szédültem,s eltántorodtam.
-Jól vagy?-nézett rám Max.
Bólintottam,s elindultam a kijárat felé. Még mindig kint ültek a diákok és ittak,vagy falták egymást. Elindultam a szövetkezettől jobbra.Egy kisebb parkot véltem felfedezni,fákkal és padokkal. Lassan odavánszorogtam,majd leültem az egyik padra. Csend volt. A zene csak alig hallatszódott ide,és emberek sem voltak. Pár perc múlva lépteket hallottam mögülem.Hátranéztem,és felálltam. Épp elkaptam a tekintetemmel,ahogy egy alak a fa mögé fut.
-Van ott valaki?-kérdeztem.
Szívem erősebben kezdett el dobogni a megszokottnál.Lehet hogy csak képzelődöm. Elindultam a fa irányába.Az alak elkezdett futni. Gondolkodás nélkül,utána futottam.Az alak egy pillanatra megállt és rám nézett.
-Ki van ott?-kérdeztem hunyorogva.
Elfordította fejét,és tovább futott.
Hirtelen valaki megrántotta a hajamat.Elestem.Minden elsötétedett.
***
A fejem irtózatosan fáj. Nyakam teljesen elgémberedett.Fázom is,elég hűvös van itt. Szemeimet kinyitom,de nem látok semmit. Kezeim lekötözve,Lábaim is szintén. Szemeim valószínűleg ugyan így. Reflex szerűen elkezdtem kapálózni,Azt hittem,talán segít valamit,de egyáltalán nem.
-Segítség!-kiáltottam.
-Cica.Felébredtél?-jött közelebb valaki.
Ismerős ez a hang,de mégsem ugrik be,kié lehet.
-Ki vagy?-kérdeztem idegesen,és erősen fújtatva.
-Hát nem ismered meg a hangomat?-kérdezte gúnyosan.
Nem válaszoltam,csak tovább fújtattam. Nem tudom,miféle játékot űznek velem,de ez egyáltalán nem vicces.Vagy egyáltalán bárkinek is, mi oka volt erre,hogy ezt tegye velem? Mintha annyira sok embernek ártanék.Sőt,nem is ártottam senkinek.Csak gúnyos nevetését halottam.
-Mit akarsz tőlem?-kiabáltam,és elkezdtem kapálózni.
Most érzem magamon a félelmet.Libabőrös lettem,fújtattam,és a szívem is egyre erősebben vert. Éreztem a torkomban növekvő gombócot.Sírás kerülgetett.
-Nyugodj már le.Ha abba hagyod a hisztidet,talán kapsz pár táppontot,hogy miért vagy itt,és hogy ki vagyok én-mondta nevetve.-Még mindig nem hiszem el,hogy nem tudod ki vagyok.
Dühösen pillantottam volna rá,hogyha látnék is valamit. Egyáltalán mennyi ideig voltam eszméletlen?És újra és újra megkérdezhetném ugyan azokat a kérdéseket,de úgysem fogok rájuk választ kapni. Ki rabolt el? És mi közöm van nekem bármihez is?
-Min tűnődsz ennyire?-fogta meg egy kéz combomat.
-Ne érj hozzám-fújtattam.
Nem sokat tudok,tenni ellene.Mindenem lekötözve.
-Csinos ez a ruha.De még jobb lenne ha nem lenne rajtad-mondta nevetve.
Kezét fentebb csúsztatta combomon,és ruhám szélét húzta fentebb.Egészen a bugyimig.
-Ne érj hozzám te mocskos állat!-kiáltottam.-Vedd le rólam a mocskos kezed!
-Úgy látszik ez nem működik így-mondta,s hátrébb lépett.
Füttyintett egyet.
-Így könnyebb lesz-mondta,s ismét mellettem volt.
Szamba nyomott egy rongyot.Sikítani próbáltam,de csak egy tompa hang ütközött bele a textil darabba. Esélyem sincs ellene.Éreztem hogy könnyek szöknek szemembe. Szipogni kezdtem. Ezzel csak leírom előttük magam,és gyöngeségemet mutatom feléjük.
-Ne sírj angyalkám.Te csinálod magadnak a baj.Ahogy mindig is-mondta,s megsimította arcomat.
Rögtön elfordítottam fejem,de ő államat elkapva vissza fordította. Kapálózni kezdtem.
-Nyugodtan cica.Itt senki sem fog téged meghallani-mondta nevetve,majd hátrébb lépett.
Erősen szuszogni kezdtem,hogy felhívjam magamra a figyelmet.Ezt mégsem tehetik velem.Nem tettem semmit.Mivel kereshettem volna egyáltalán magamnak a bajt?
-Főnök.Keresik-szólalt meg egy hang.
-Megyek-mondta az ismeretlen zaklatóm.-Ne örülj.Nemsokára visszajövök.

2016. május 16., hétfő

XVI.

Sziaasztok! Elég régen volt rész. Nagyon sajnálom de elég elfoglalt voltam mostanság. Sokan kérdeztétek, hogy mikor lesz következő rész. Nem tudtam pontos időpontot mondani,de itt van. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!- Kriszti xx

Chapter 16.

Egyetem. Már egy hete. Eddig elég jól meg. Bár van még mit megszoknom. Harry még mindig nem keresett.
De anyám se. Ez elszomorít. Hiányzom vajon nekik? Mit csinálhatnak nélkülem? Veszekszenek,vagy keresnek? Egyáltalán miért is gondolok mindig rájuk? Elég lesz.
-Taissa!-szóltam magamra,majd felálltam az ágyról.
Hétfő van. Reggel 9. Az első órám csak 14:10kor kezdődik,így bőven időben vagyok. Elmentem elvégeztem reggeli rutinomat,majd felvettem egy fekete magas derekú nadrágot, egy egyszerű fekete trikóval,és egy szürke pulcsival, és fekete Vansel. 10 óra van. Fejemet fogtam,hisz sietnem kéne. Maxel 10re beszéltünk meg találkozót. A campus előtt vár. Gyorsan felkaptam táskámat,beleraktam a telefonomat, majd már ki is léptem az ajtón,és bezártam magam mögött.
-Szia-léptem oda hozzá,és öleltem meg lihegve.
-Talán nem csak siettél?-kérdezte nevetve.
-Nem,dehogy is-mondtam szarkasztikusan.
Reggelizni indulunk. Legalábbis azt beszéltük meg. Útközben a szokásos, Max féle poénokat hallgatom. Teljesen rá vall. Egy hamburgerezőhez érkeztünk. Max vett két hamburgert. Elég jóban lehet az eladóval. Teljesen megértik egymást,és az úr már tudta,hogy Max mit fog kérni.
-Imádom ezt a hamburgert.Ez az egyik legjobb-mondta,miközben leültünk egy padra.
-És tényleg elég jó-mondtam miközben lenyeltem a falatot.
***
-Órákon találkozunk-mondtam,s egy öleléssel elköszöntem Maxtől.
Kinyitottam a szobám ajtaját,majd az ágyamra dőltem.Igazából már csak 1 órám maradt hátra az első órámig. Nem is tudom mit csinálhatnék.Taylor nincs itt.Szokásos módon.Úgy döntöttem átnézem egy kicsit az irodalmat,úgy is azzal kezdek.
Hamar eltelt az az egy óra,és már mehettem is órára.Szokásos helyemre ültem,Max mellé. A mellettem lévő hely,még mindig üres,mint ahogy szokott lenni. Az órát megkezdtük. Öt perc késéssel,valaki bejött a hátsó ajtón. És pont mellém vágta le magát. Fekete haj, tetoválások,orr piercing. Vékony,izmos,magas srác.
-Hello.Zayn vagyok-suttogta oda nekünk mosolyogva.
-Taissa vagyok,ő pedig Max-mondtam mosolyogva.
Nevem hallatán elmosolyodott.Mintha hallotta volna már,vagy ismerné.
Az óra végéig nem is beszéltünk többet.Kiléptünk a teremből,majd a srác mosolyogva fordult felénk.
-Új diák vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen.Kicsit késve,de megérkeztem-mondta nevetve.
-Én is később érkeztem mint kellett volna,de így is rendben vagyok.Már kezdem megszokni az egészet-magyaráztam neki.
-A beilleszkedéssel nem lesz gond. De remélem máris találtam két barátot-mondta mosolyogva.
-Számíthatsz ránk haver-mondta Max.
-Este lesz egy parti.Amire meghívtak.És mondták hogy bárkinek szólhatok.Van kedvetek eljönni?-kérdezte.
-Öhmm...Max?-néztem barátomra.
-Persze-mondta,s én is helyeseltem.
-Rendben,akkor lent a campus előtt várlak titeket kilenckor.Ha valakit hoznátok,még befér két ember-mondta,majd már ment is.
-Megvan az esti program-mondtam Maxre nézve.
Mosolyogva bólintott. Bementem még a többi hátralévő órámra.
**
-Mit vegyek fel?-kérdeztem Taylortól.
-Kölcsön adjak valamit?-csillant fel a szeme.
-Nem is tudom.Jó ötlet ez?Mármint nem egyforma a stílusunk-rántottam vállat.
-Azzal ne foglalkozz.Biztos akad itt megfelelő-mondta,s már szekrényében kutatott.
Több ruhát is elővett,de egyik szűkebb volt,mint a másik. A rövidségéről ne is beszéljünk.
-Taylor,ezek egyáltalán nem az én ízlésem.És,nagyon rövidek-húztam el a számat.
-Ahhh rendben.Van egy ruhám,amit még sosem hordtam,egyáltalán nem az én stílusom.Neked biztosan jó lesz-mondta,s a ruhát kereste.-Meg is van-mondta,s kivette a szekrényből.
Tényleg nem az ő stílusa. Egyáltalán hogyan került hozzá? Fekete színű,lenge.A teteje csipke,és olyan mintha egy átlátszó üveggel lenne körbetekerve.De nem túlzás ez egy buliba?Egy egyetemi buliba?
-Taylor,ez tényleg tetszik.De nem túlzás ez egy egyetemi buliba? Ez elég elegáns.Nem hiszem h egy ilyen alkalomra megfelelő lenne-fogtam kezembe a ruhát.
-Tényleg nem a legmegfelelőbb.De vagy ezt veszed fel,vagy marad a saját ruhád-mondta.
-Legyen ez.Egy próbát megér-rántottam meg vállaim.
-Megcsinálhatom a sminked?-ismét felcsillant a szeme.
-Legyen.De ne túl erőset-mondtam.
-Nem lesz semmi gond-mondta széles mosollyal az arcán.
**
-Kész-mondta.-Vedd fel a ruhát.
-Rendben-bólintottam.
Levetkőztem magamról a ruháimat.A ruhát felvettem,és mintha rám öntötték volna. Tökéletesen passzolt.
-Ez csodás-mondta.-Nézd meg-mondta,s a tükörhöz vezetett.
Őszintén,tetszett amit látok.Hajam laza hullámokban.A ruha passzolt hozzám.A sminkem is jó lett,és illett a szetthez. Halvány feketés-szürkés,füstös szemek,és enyhén csillogós szájfény.
-Nagyon jó munkát végeztél-mondtam a tükrön keresztül nézve Taylorra.
-Ez természetes-mondta nevetve.-Na de viszont nekem is elkell készülnöm.
Ide-oda rohangált a szobában.Egy fekete,elég lenge ruhát választott,aminek egy kereszt minta kivágása van,és átlátszó csipkés.Erősen lila sminket készített magának.Szemei teljesen lilák,ajka is lila színben pompázik.A ruhához egy magas szárú fekete csizmát választott.Hajával nem csinált semmit,csak kifésülte.
-Mehetünk-mondta,s felkapta a telefonját.
Bólintottam,s kiléptünk az ajtón,majd bezártuk magunk mögött.
Kiértünk a campus elé,s Zayn már ott várt minket.
-Szálljatok be-mondta.
Hangos zene szűrődött ki az autóból.Ezt a számot ismerem. Arctic Monkeys-Snap Out Of It című szám volt. Ha ezt a számot hallgatom,mindig elengedem magam.
-Indulhatunk-kérdezte?
-Mehetünk-mondta Max.

2016. március 2., szerda

XV.

Sziasztok.Úgy gondoltam,elhozom nektek a következő részt,mivel van egy kis időm.Mostantól már több minden fog történni.Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész. Jó olvasást! :)-Kriszti xx

Chapter 15.


És eljött a nap.Beköltözöm az egyetemre.Reggel öt óra van.Annyira vészesen nincs messze az egyetem,de jó
benyomást akarok kelteni az első napomon,ami másoknak már a harmadik hét az egyetemen.Apa azt mondta hogy bevisz, aminek örülök. A jogsimat már megszereztem.Ez egy érdekes történet,mivel apától kaptam egy autót, miután megkaptam a jogosítványom,viszont volt egy "kis" baleset,és összetörtem a kocsimat. Apával úgy döntöttünk,hogy egy ideig nem kapok másik autót,én pedig a volán mögé sem szívesen ültem volna be.Talán még most sem olyan szívesen ülnék be.A mosdóba indutam,hogy lezuhanyozzak. Hajamat is megmostam.Pár pillanatra elgondolkodtam zuhanyzás közben. Kezdek elcsodálkozni Harryn,hogy nem jött utánam,és fenyegetett meg hogy valakivel megkerestet,vagy ő maga jön értem. Simán kinézném belőle.Amennyire erőszakos tud lenni,és önző,simán megtenné.És lenne is rá lehetőség. Biztos rám küldené azt a kibaszott Louist,aki úgy megszorított,hogy hetekig láttam a kezemen lévő kék-zöld foltokat.Vagy Liam-et,aki valószínűleg nem sok mindent tenne.Eléggé visszahúzódó típusnak látszik,és elég csendes.Gondolataimat megszakítottam,és kiléptem a zuhany alól. Megszárítottam hajamat, majd kissé kivasaltam,bár nem mintha szükségem lenne rá,mivel alapból is szögegyenes a hajam. Levettem magamról a törölközőt, majd a szobámba siettem felöltözni.Egy egyszerű fehér fehérneműt vettem fel, egy farmernadrággal és egy fekete kötött pulóverrel,és fekete bakancsomat húztam fel lábaimra. Az óra 6:35-öt mutatott.Időben vagyok. A bőröndömet lehurcoltam a lépcsőn.Apa a nappaliban ült,és valószínűleg reggeli kávéját itta.Szabadnapot kért a mai napra.Elizabeth már dolgozik.Úgy döntött nem kísér el minket,amit őszintén nem is nagyon bánok.
-Mehetünk?-kérdezte apa,miközben felállt a kanapéról.
Egy bólintással jeleztem felé a felkészültségem.Átvette bőröndömet,és a kocsihoz sétáltunk. Igazából egy kicsit izgulok.Nem akarok rossz benyomást kelteni.Mindig is olyan lány voltam,aki nem igazán tudott beilleszkedni a közösségbe,és mindig furcsának találtak.Beletörődtem.Talán az egyetemen minden más lesz.Az egyetem mégis csak másabb mint egy gimnázium.Apa beindította az autót,majd kihajtott a ház elől. Nagyjából két óra utazás állt előttünk. Nem félek hogy elkésem,mivel a mai napon csak délután kezdődnek az óráim,ami azért valljuk be,elég jó lesz a hétfői napokon.Igaz,hogy az igazgató elmondta,hogy a mai napon még nem kötelező bemennem az óráimra,de már így is sokat kell pótolnom. Gondolataimat az egyetemről próbáltam megszakítani,és inkább az utat figyelni,és valami máson gondolkozni. Ez először nem igazán ment,de aztán eszembe jutott Harry és a telefonhívása.Meg sem kérdezte,hogy mik a terveim.Azt hittem talán érdekli,de ehelyett csak magára gondolt,és arra kérlelt hogy vissza mennyek,ami valljuk be nem igazán hatott meg. Viszont anyát nagyon is sajnálom,hogy azzal az erőszakos, megérthetetlen fiúval kell tölteni a napjait. Az út további részében az ablakon bámultam ki,és azon merengtem hogy milyen is lesz az egyetem.
***
Kiszálltam az autóból,és az egyetem egyszerűen...hatalmas.Nagyon hatalmas,amin igazából nem nagyon lepődtem meg.Elkezdtünk besétálni.Ízléses,mégis régies.A campushoz mentünk át.A szobám kulcsán a 42-es szám áll.Körülbelül 15 perc sétálás után megtaláltuk.Apa mondta hogy kérjünk valakitől segítséget,de én nem igazán szeretek segítséget kérni,hanem inkább egyedül oldom meg.Az ajtó előtt álltunk.Csend volt bent. A kilincshez nyúltam,és leakartam nyomni,de ekkor éppen kinyílt,és egy szőke hajú,magas lány állt előttem. Szemei erősen feketére voltak festve,ami eléggé kiemelte gyönyörű kék szemeit. Ajakin vörös rúzs fénylett. Mosolyra húzta száját.
-Szia.Biztosan te leszel a szobatársam.Örülök hogy megismerhetlek. Viszont rohannom kell órára. Még talákozunk-mondta,s megölelt,majd rohant is.
-Oké-mondtam,s apára néztem.
-Nem igazán hasonlít a stílusotok-mondta apa,kissé száját elhúzva.
-Igazad van.De még jó is kisülhet belőle-mondtam vállat rántva.
Apa még bent volt velem,körülbelül fél óráig,majd elmentünk és megkerestük az igazgatót. Szóltunk neki, hogy megérkeztünk. Elbúcsúztam apától,majd siettem vissza a szobámba. Sóhajtva ültem le az ágyamra,majd körbenéztem.Felálltam,s nekiláttam kipakolni.
***
Telefonomra néztem,és 13:23-at mutatott.Az első órám 14:10-kor kezdődik. Telefonomban kikerestem Max számát,majd tárcsáztam.Második csengésre fel is vette.
-Szia Max-köszöntem vidáman.
-Szia Taissa.Megérkeztél?-kérdezte.
-Igen.Már ki is pakoltam.Arra gondoltam össze futhatnánk az óráim előtt,és körbevezethetnél.
-Rendben.Hanyas szobát kaptad? Odamegyek,ha nem bánod.
-A 42-eset-mondtam mosolyogva,bár ő nem látja.
-Uhh.Mindjárt ott vagyok-mondta,s leraktak.
Mi volt ez az uhh ? Leültem az ágyamra,és kevesebb mint öt perc múlva,megérkezett Max.
-Mizújs csajszi?-kérdezte miközben megölelt.
-Izgatott vagyok-mondtam nevetve.
-Elhiszem.És...találkoztál a szobatársaddal?-kérdezte.
-Igen,rendesnek tűnik.Bár nem hiszem hogy túl sok közös dolog lesz bennünk,de...bármi lehetséges. Mellesleg,mi volt az az uhh a telefonban?-néztem rá.
-Ismerem a csajt.Sőt,kicsit jobban mint kellene-mondta,s megvakarta tarkóját.
-Mesélj-mondtam érdeklődve.
-Gyere-mondta,s karon fogott.
Elindultunk le a hallba.
-Na,akkor?-néztem rá.-Hadd halljam.
-Együtt voltam vele.De aztán dobtam.Rengeteget járt bulizni,és mindig lerészegedett,és olyan dolgokat csinált, amit nem szabadott volna. Minden alkalommal megesküdött,hogy nem fordul elő többet,és hogy amúgy is csak a pia miatt van. De mindig eljátszotta ugyan azt.Nagyjából ennyi-mondta.
Én csak bólintva jeleztem felé,hogy megértettem.
-De azért jó fej lány-mondta vállat rántva.
Küldtem felé egy mosolyt.Elmentünk venni egy kávét,majd mentünk is kommunikációra. Ugyan akkor van ez az óránk,aminek örültem.
***
-Holnap találkozunk-mondtam,s megöleltem Maxet.
Vége lett az utolsó órámnak is,így a szobámba mentem. Kinyitottam az ajtót,és szobatársam az ágyán ült,és pizzát majszolt.
-Szia-ugrott fel ágyáról.
-Szia-mosolyogtam.-Taissa vagyok.
-Taylor-mondta mosolyogva.-Van kedved csatlakozni?-kérdezte nevetve,és az ágyán lévő hatalmas pizzára mutatott.
-Persze-mondtam szintén nevetve.
Az este hátralévő részében pizzát ettünk,és idióta valóság showkat néztünk.

2015. december 29., kedd

XIV.

Sziasztook! Máris itt lenne következő rész.Mivel van időm,így gondoltam megíróm.Végül is nem árt,mivel eléggé levagyok maradva,és elég rendszertelenül hozom a részeket,szóval így arra gondoltam hogy most megírom a következőt.Nem a leghosszabb,és legizgalmasabb, de azért remélem megteszi.Ha Taissa már az egyetemen lesz,akkor beindulnak a történések,ami a következő részben meg is történik. Megkaptam a 7. díjamat,amit nagyon-nagyon szépen köszönök.A kommenteket és egyéb visszajelzéseket is köszönöm.Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 14.


A film után hazamentem és megvacsoráztam.Zuhanyzás közben csak Harryn járt az agyam.Folyamatosan
zöld szemeit láttam magam előtt,és édes mosolyát,miközben gödröcskéi is előtűnnek.Ahogy beletúrtam hosszú,göndör hajába,és édes ajkaival enyémet érintette.Éreztem belül a nyomást.A hiányát,és valami különös érzést.Amikor kedvesen szólt hozzám,és édesen ért hozzám.Az édes szavai,amiket fülembe súgott. Apró puszijai mikkel behintette nyakam.Meleg,mentolos lehellette,amit beszédje közben éreztem. Kikászálódtam a zuhany alól,majd egy törölközőt csavartam magam köré. Telefonomból egy pittyegő hang hallatszott. Egy SMS-em jött.....Harrytől.

Gyere haza!Anyádnak nagyon hiányzol.Minden este sírva alszik el,és arról beszél,hogy bárcsak 
mindent tisztázott volna veled.És azt hiszem,egy kicsit nekem is hiányzol....-Harry xx

Nem válaszoltam az SMS-re,csak elolvastam,majd telefonomat visszatettem az éjjeli szekrényre. És én Harrynek hiányoznék?Nem hiszem...főként annak a mogorva Harrynek nem,aki kiabál és káromkodik. De talán,ott mélyen,legbelül,a kedves,megértő Harrynek egy kicsit igen.Bárcsak...Anyát viszont sajnálom,de megnehezítették nekem az egészet,ami iszonyatosan fáj.És most már elterveztem hogy mit fogok tenni,és ezt nem vághatják ketté.Az egyetemmel kapcsolatban nagyon sürget az idő,így holnap Maxel elkezdünk intézkedni,és ad pár tippet amivel felfrissíthetem a tudásomat a felvételire.Korán kell reggel kelnem, mivel rengeteg elintézni valónk van.
***
Már két hete intézkedünk Maxel.A kiváló középiskolai eredményeimnek,és érettségimnek,meg persze a szabad helynek,és sikeres felvételimnek köszönhetően hétfőn már kezdhetek is.Én is a társadalomtudományi karon fogok tanulni,pont mint Max,és elég sok közös óránk lesz,így elég sokat leszek a közelében,amit nem bánok,hisz legalább lesz egy ember akit ismerek,és talán nem fogok eltévedni.Ösztöndíjban is részesülök,ami azért valljuk be nem nagy gond.Szombat van.Nagyon izgulok. Max említette,hogy már nem kell egyenruhában  lenniük a diákoknak, aminek nagyon örülök. Kíváncsi leszek,hogy milyen szobatársat fogok ki.Harrytől az utóbbi két hétben legalább ezer SMS-t kaptam,és minimum tizenöt hívást.Nagy részét nem olvastam el,csak töröltem.Este 11 óra van,és hulla fáradt vagyok.A mosdóba siettem egy gyors zuhanyra, majd az ágyban perceken belül álomba merültem.
***
Telefon csörgésemre ébredtem,ami nem éppen a legkellemesebb ébresztő. Nem néztem ki hív,csak felkaptam.
-Hallo?-szóltam bele,hangom rekedt,és fáradt volt.
Nem szolt bele senki,csak szuszogást halottam.
-Igen?-kérdeztem.
-Taissa....
Egy mély,rekedtes hang szolt bele.Rögtön felismertem,hogy Harry az.Mennyire is hiányzik a hangja.De ezt nem mutathatom felé.
-Mit akarsz?-szóltam neki.
-Csak tudni szeretném hogy vagy?-kérdezte nyugodt hangon.
-Egész jól....anya..hogy van?
-Megvan...azt hiszem.Bár eléggé hiányzol neki.
-De még nem is keresett..egyszer sem-mondtam.
Ami valójában igaz,hiszen tényleg csak Harry keresett.
-Mert azt hiszi haragszol rá,és hallani sem akarsz róla-mondta.
-Mert végül is egy kicsit valójában haragszom rá-mondtam vállat rántva.
-Nem jössz vissza?-kérdezte,s halottam hogy nyel egyet.
Pár percig némán ültem.
-Nem Harry.Azt hiszem nem-mondtam fejet rázva.
Bár tudom hogy nem látja arckifejezésem,sem azt hogy mit teszek...és sajnos én sem azt,hogy ő mit.
-Miért?-kérdezte,kissé fojtott lélegzettel.
-Mert vannak terveim.És lehetőségeim,amiket nem szeretnék elhalasztani Harry-mondtam.
-Hiányzol...-olyan halkan mondta,hogy szinte alig halottam.-Gyere vissza.
-Harry nem lehetsz ennyire önző-mondtam.
-Miért lennék önző Taissa.Egyszerűen hiányzol.Hogy melletted feküdhessek,hogy láthassam azt a helyes kis arcod,hogy hozzád érhessek.
Szavait csukott szemmel hallgattam végig.szívverésem csak gyorsult,és gyorsult,miközben édes szavaival árasztott el.-Taissa!Ezeket csak azért mondja,hogy visszamenjek hozzá.Nem érez így,és nem is akarja ezt-győzködtem magam.
-Harry!Elég...kérlek ne keress.Nem fogok vissza menni,és hagyj békén-mondtam, kinyomtam a telefont.
Arcomhoz szorítottam egy párnát,és belesikítottam.Már réges-régen erre lett volna szükségem. Elvéheztem reggeli rutinomat,majd lementem reggelizni.Apuék nincsenek itthon,mert valami közös hétvégét tartanak. Max valamilyen buliba ment még tegnap este,így ma másnaposan fog a kollégiumi szobájában józanodni.De sebaj,majd elütöm itt valamivel az időm.Az egyetemről csak pár héttel vagyok lemaradva,így nem kell annyira vészesen sokat pótolnom.A napom hátralévő részében TV-t néztem és bepakoltam a bőröndömbe a cuccaimat,amit az egyetemre viszek.

XIII.

Sziasztooook! Nagyon sajnálom,hogy a szünetben még csak ezzel az egy résszel jelentkezem,közben meg már lement egy teljes hét,de nem igazán voltam itthon, plusz a karácsony is bele esett,így nem igazán volt időm, sem lehetőségem. Most viszont elhoztam nektek a következő részt,amivel remélem elégedettek lesztek. Igyekszem a szünetben legalább még egy részt hozni,de nem ígérek semmit. Tudom hogy minden rész elején megköszönöm a kattintásokat, a kommenteket és a követéseket,de ezt szeretném itt is megköszönni,mivel nagyon hálás vagyok nektek. Elég sokat papoltam most,szóval inkább befejezem. :D Jó olvasást!-Kriszti xx

Chapter 13.


Szemeim kipattantak,mikor hangos nevetést halottam a földszintről.Homlokráncolva dörzsöltem meg
szemem, majd kábán felálltam,és nehezen az ajtóhoz vánszorogtam. Kisétáltam rajta, és a konyha felé indultam. Fogalmam sem volt arról,hogy hány óra lehet. A ház elég szokatlan számomra. A konyhában apa, Elizabeth és körülbelül egy vele egykorú hölgy,és egy fiú. A fiú velem egy idős lehetett.Valószínűleg a nő fia lehet. Egy pillanatra elszégyelltem magam,hogy pizsamában lépek eléjük,de talán nem bánják.Elég magasnak,és vékonynak tűnt.Barna rövid haj,helyes arc. Rám pillantott,majd egy kedves mosollyal köszöntött.
-Max vagyok-nyújtotta kezét.
-Taissa-mondtam enyhe mosollyal.
-Ő itt az anyám Liliana-mondta,s az anyjára mutatott.
Egy kedves mosollyal üdvözölt.
-Liliana a szomszédunk,és elég jó kapcsolatot ápolunk.Talán Maxel ti is jóba lesztek-mosolygott apa.
Mosolyogva bólintottam.
-Ha nem bánjátok elmegyek átöltözöm-mondtam nevetve.
Mosolyogva bólintottak,majd folytatták a csevejt. Felsiettem a lépcsőn.Elmentem fogat mosni,majd a hajamat is kifésültem.Felkaptam egy fekete farmert,és egy egyszerű kötött felsőt.Mielőtt lesiettem volna, az órára pillantottam,ami 10:36-ot mutatott.Még mindig a konyhában ültek,és beszélgettek. Max intett hogy üljek mellé,így oda ültem.
-Na és Max,te melyik egyetemre is jársz?-kérdezte Elizabeth.
-Oxfordra,és ott a társadalomtudományi karon tanulok.Idén kezdtem-mondta mosolyogva.
-Igen.Nagyon keményen tanult hogy bejuthasson-mondta Liliana mosolyogva.
-Ne hidd hogy stréber vagyok-súgta mosolyogva a fülembe Max.
-Máris gondoltam-súgtam vissza.
-És te Taissa?-nézett rám Liliana.
-Uhmm....én nem járok egyetemre-mondtam kissé megilletődve.
Most biztosan azt hiszik hogy hülye vagyok.Pedig ez nem így van.Elég jó lett az érettségim,és a jegyeim is jók voltak.
-És nem is gondolkodtál azon hogy elmenj?Végül is még lenne lehetőséged.Most kezdődött az év-mondta Max.
-Nem igazán tudom.Szerettem volna menni,de közbejöttek a dolgok.És egyáltalán még lenne hely számomra?-kérdeztem értetlenül.
-Úgy halottam üresedés van néhány karon.Lehet hogy sikerülne-mondta vállat rántva.-Minden esetre,ha meggondolnád magad,csak szólj.Segítek elintézni a dolgokat-mondta mosolyogva.
-Rendben,még megfontolom.
Végül is,nem hangzik olyan rosszul.Legalább elterelhetném a gondolatomat Harryről,és gyönyörű zöld szemeiről.És a titokról,ami még mindig felfedetlen számomra,és ez szörnyen frusztrál.
Még beszélgettünk velük néhány órát,közben megreggeliztünk.Egész jól megismertem Maxet. Ő is 19 éves, ő a szomszédban lakik,amit anyáék is említettek.Szeret bulizni,de mellette jó tanuló. Elmesélte hogy a társadalomtudományi karon belül, milyen kurzusokra jár. Nem igazán vagyok otthon ebben az egyetemesdiben,de nagyjából szimpatikus órákat vett fel.Kikísértük őket,majd elköszöntünk. 15óra volt. Levettem az íróasztalomról a laptopom,majd az ágyba ültem. Elkezdtem kutakodni az egyetem után.
***
Ásítva ültem fel az ágyamon.Mellettem lévő kis órára néztem.Szemeim nagyra nyiltak,amikor megláttam hogy délután 1 óra van.Bár ahhoz képest hogy hajnali 2-ig kutakodtam,meglepően hamar felébredtem. Egész éjjel az Oxfordi egyetem iformációit böngésztem. Mostmár nagyjából értem,hogy mi hogy van.Később áthívom Maxet,hogy beszéljek vele,és segítsen a jelentkezésben.Nem halogathatom,hiszen bármikor megtelhetnek az üres helyek.Kell a változás.Még csak harmadik napja vagyok itt,de már most unom magam.Minden reggel, és este ugyan az.Szeretek apával lenni,de azért nem árt ha változtatok az életemen.Elvégeztem reggeli rutinomat,majd felhívtam Maxet,hogy jöjjön át. Azt javasolta,hogy menjünk el egy kávézóba,amit én elfogadtam.
-Szia-üdvözöltem,mikor kinyitottam az ajtót.
-Mehetünk?-kérdezte mosolyogva.
Bólintottam.
-Majd jövök-kiáltottam apáéknak a konyhába.
-És milyennek tartod az Oxfordot?-kérdezte Max miközben kiléptünk a kapun.
-Szimpatikus.Mármint elég jó egyetem.És talán tartok is attól egy kicsit hogy nem fognak felvenni-mondtam.
-Okos lánynak tűnsz.Szerintem van esélyed,sőt...csak legyen hely-mondta mosolyogva.
Útközben még beszélgettünk,majd mikor megérkeztünk a kávézóba,rendeltünk,és MAx elmondott mindent részletesen amit tudnom kell még az Oxfordi egyetemről.
-És mesélnél te is egy kicsit magadról?-kérdezte.
Tegnap szinte csak ő mondta el magáról a tudnivalókat.
-Öhm..Taissa vagyok és 19 éves..
-Nem ezt.Ezt már tudom.Hanem az életedet.Mit szeretsz,mit csináltál idáig..
-Apámmal éltem,de aztán ideköltözött Elizabethez,én pedig úgy döntöttem hogy anyámhoz költözöm. Nagy meglepetésemre barátja van,aki egy 21 éves fiú.Ráadásul a nővére pasija a volt barátom.Plusz rengeteget titkolóztak,amit már nem bírtam,így úgy döntöttem apához költözöm-hadartam el,nagyjából.
Persze azt kihagytam,hogy Harry miket tett velem,és hogy ezt mind aközben hogy anyámmal együtt vannak. Plusz a rejtélyes eseteket és a telefonálásokat,meg a vágást Harry arcán,és anyámon lévő foltökat,meg persze az eltűnt bátyámat,és Niallről,hogy egy punk fiú.
-Nem unatkozhattál-mondta mosolyogva.
-Nem,nem igazán-helyeseltem.
-De most sem fogsz.Azt garantálom.Az egyetem egyáltalán nem egy unalmas hely. Lehet hogy tanulnod kell, de a jó partik mindent kárpótolnak-mondta nevetve.
-Igazából..én nem vagyok..egy..egy bulizós típus-mondtam.
Teljesen igaz.Középiskolás koromban sem jártam bulizni.Nem ittam,és nem is drogoztam.A partik pedig nem igazán váltak az életem részévé.
-Nem gond.Én sem voltam az.De az egyetem mindent megváltoztat.Felnőttnek érzed magad tőle,és felszabadultnak.Hidd el  nekem-mondta,közben kortyolt egyet kávéjából.
Beszélgettünk még,majd haza kísért.
-Nincs kedved bejönni,és megnézni egy filmet?-kérdezte mosolyogva.
-Öhm..rendben.Miért nem-mosolyogtam.
Hatalmas házunk van,hasonlóan Elizabethéhez. Nagyon ízléses.Az ő szobája is szintén az emeleten van. Egy francia ággyal,tévével,Xboxal,íróasztallal és a hozzá tartozó székkel,szekrénnyel,és éjjeli lámpákkal. Egy tipikus fiús szoba,ami meglepően tetszik.Jól van berendezve,és ízléses.
-Tetszik a szobád.De a ház is nagyon szép-mondtam mosolygva.
-Köszi.Választasz te filmet?-kérdezte,és kinyitott egy kisebb szekrényféleséget amiben tornyosultak a DVD-k.
Végül nem tudtam egyedül dönteni,így a Nagyfiúkra esett a választásunk.
-Hozok valami kaját-mondta,és kilépett a szobájából.
Max felért a kajával,elindítottunk a filmet majd elkezdtük nézni.Már ezerszer láttam ezt a filmet,de még mindig tudok röhögni a poénokon.Vajon Harry mit csinálhat?És anya? Harry zöld szemei ott lebegtek előttem,és érintését mintha éreztem volna. Miért van rám ilyen hatással?

2015. november 15., vasárnap

XII.

Sziasztok! :) Mivel igyekszem bepótolni a lemaradásom,ezért erre a hétvégére hoztam még egy részt.Nem tudom,hogy mikor hozom majd az ez utánit,de addig remélem ez is megteszi. :) Köszönöm a kattintásokat,és a komikat,nagyon jól esnek. Jó olvasást! :D -Kriszti xx

Chapter 12.

-Azonnal áruld el,hogy mit titkoltok előlem!-mondtam,s könnyeim folytak le arcomon.
Anya arca szomorúsággal,és aggodalommal telt meg.Ide-oda pillantott szemeivel,s nagyokat nyelt.
-Anya!Mond el!-kérleltem.
Harry idegesen hajába túrt,majd hol rám,hol anyámra nézett.
-Semmi titkolni valónk nincs előtted-mondta,s egy erőltetett mosollyal az arcán közeledett felém.
-Ne mond ezt!Folyton azt hajtogatjátok hogy nem mondhatjátok el nekem.És akkor most meg azt mondod, hogy semmit nem titkoltok?-kérdeztem idegesen.-Nehéz így megbíznom bennetek.És nehéz így itt élnem.
-Drágám,ez nem ilyen egyszerű.Igazad van,el kéne mondanunk,de...de ez sajnos nem fog menni-rázta meg fejét.
-Harry,akkor te mond el,kérlek!-néztem mélyen szemeibe,remélve hogy megtörik a jég.
Zöld szemeiben mélyén ott bujkál a félelem,és az idegesség.Megrázza fejét.
-Kérlek-mondtam,s mindkettőjükre néztem.
Egymásra pillantanak,majd anyám közelebb jön,és odahúz az ágyamhoz,hogy leüljünk. Talán most elárulja, hogy mi az,amit titkolnak.
-Kincsem.Értsd meg kérlek,hogy nem szabad elmondanunk.Egyszer majd eljön az ideje,de nem most-mondta, s megsimítja arcomat.
Megrázom fejemet,s leveszem kezét az arcomról.
-Ez így nem fog menni-mondtam,s felálltam.
Szekrényemhez sétáltam,s elővettem mellőle a bőröndömet.Letettem az ágyra,majd szétnyitottam.
-Ugye nem akarsz elmenni?-pattant fel anya aggodalmasan az ágyról.
-De,igen.Sajnálom anya-mondtam,s inkább nem szerettem volna arcára nézni.
Tudtam,hogy kérlelni fog,hogy maradjak.És hogy elfog szomorodni.De én nem bírom ezt tovább. Titkolóznak, és nem tudhatom,hogy mi lesz a vége.
-Taissa.Maradj kérlek.Ne menj el!Egyáltalán hova mennél?-kérdezte remegő hangon.
-Apához költözöm-mondtam,miközben ruháimat pakoltam bőröndömbe.
-Kérlek,maradj!Még csak alig ékeztél.Ne menj el-kérlelt.-Harry,mond neki hogy maradjon!
-Taissa,szerintem sem lenne jó ötlet ha elmennél-jött oda,s leült az ágyamra.
-Miért Harry?Azért hogy folytassátok a titkolózást?És értetlenül álljak minden telefonhívásod előtt,amikor kibukva érkezel haza,és egy vágás van az arcodon? Vagy amikor anyát megtámadták? Vagy amikor kiabálsz a telefonba,és folyamatosan Louisal és Liamel mentek el helyekre?-néztem szemébe.-Az egész életetek egy nagy titok előttem-néztem mindkettőjükre.
-Nem Taissa.De nem válhatsz el anyádtól ismét-mondta Harry,s anyára nézett.-Szeret téged...
-Én is szeretem őt.De ha igazán szeretne,elmondaná,hogy mit titkoltok-mondtam kissé szipogva.
Csendben,egy szó nélkül nézték tovább,ahogyan pakolok.Belátták,hogy nem tudnak maradásra bírni,kivéve ha elmondják a titkukat.De nem tették.Anyám szó nélkül kilépett a szobámból,s halottam ahogyan lemegy a lépcsőn.
-Nem mész utána?-kérdeztem Harryt aki még mindig az ágyon ült.
-Miért csinálod ezt Taissa?-fogtam meg karomat,s maga elé húzott.
-Már ezerszer elmondtam.Ne kérj meg rá,hogy újra elismételjem-mondtam,s elfordítottam fejem.
Felállt,de még mindig nem engedte el karomat.Megfogta az államat,és magával szembe fordította fejem, így tökéletesen láthatta arcomat.Zöld szemeibe néztem.
-Miért hagysz itt?-nézett szemeimbe.
-Komolyan Harry?Miért lenne baj ha itt hagynálak téged?-néztem rá értetlenül.
Kezével fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset.Megkéne neki mondanom,hogy hagyjon békén, de attól félek, soha többé nem fog így hozzám érni.Ha most elmegyek,és egyszer talán visszajövök,lehet,hogy Harry már nem lesz itt többé.Közelebb húz magához,majd ajkai enyémre tapadnak.Lassú,és meghitt a csókja.Sosem csókolt még így meg.Keze derekamra téved,és amennyire csak tud,közel húz magához.Imádkozom istenhez, hogy sose érjen véget a csókunk,de Harry eltávolodik tőlem.Szemeimbe néz,majd kisétál az ajtómon. Lefagyva,földbegyökerezett lábakkal állok,és csak bámulok magam elé. Megrázom fejem,majd folytatom a pakolást.-Ennek a csóknak jelentéktelennek kell lennie.Harry az anyám barátja.Én pedig nem szeretem Harryt, sőt egyáltalán semmilyen érzelmet nem táplálok iránt.Ez a csók,csak egyszerűen jól esett.Elvagyok keseredve,és ezt a csókot csak vigasznak foghatom fel-győzködtem magam.Lassan minden ruhám bepakolásával végzem.Telefonomért nyúlok,s kikeresem apa számát,majd hívom is.
-Szia drágám-szólt bele örömteljesen a telefonba.
-Szia-erőltettem meg magam.
-Valami baj van?-kérdezte egy kis aggodalommal a hangjában.
-Értem tudnál jönni?-kérdeztem.
-Persze.De miért?
-Majd elmesélem.És ha nem bánnád,hozzátok költözném-mondtam ki.
-Jó,semmi akadálya.Mindjárt indulok-mondta.
-Rendben-mondtam,s ezzel megszakítottuk a vonalat.
Ágyamra dobtam telefonomat.Kikészítettem egy egyszerű farmert,és egy kék felsőt,majd zuhanyozni mentem. Lezuhanyoztam,megfésülködtem,felöltöztem.Elpakoltam még azokat a cuccaimat,amik kint maradtak. Levonszoltam bőröndömet,és néhány kisebb táskámat a lépcsőn. Lepakoltam őket majdnem a bejárati ajtó elé.
-Tényleg elmész?-nézett rám anya szomorúan.
Én csak bólogattam,s közben felvettem fehér Conversem.Egy apró dudálást hallottam kintről,majd pár másodperc múlva apa megjelent az ajtóban.Anya és Harry mögém álltak. Anya odajött hozzám,s megölelt.
-Remélem azért még visszajössz.Vagy legalább néha meglátogatsz-mondta egy erőltetett mosollyal.
Nem szóltam semmit.Harryre pillantottam.Zöld szemei arcomat pásztázták.
-Sziasztok-lépett be apa.
-Szia John-mondta anya.
Harry elment tőlünk,s levetődött a kanapéra.
-Mehetünk?-nézett rám.
Bólintottam.Megfogta bőröndömet,én kezembe vettem kisebb táskáim,majd kimentünk az ajtón. Beraktuk cuccaimat a csomagtartóba,majd beültünk. Utoljára a házra pillantottam,majd elindultunk.
-Miért akartál eljönni anyádtól?-kérdezte,miközben az utat pásztázta.
Pár percig töprengtem a válaszomon.
-Nem igazán bírtam a pasiját.És nem igazán jöttem ki vele.Anyával sem voltam valami jóban-mondtam ki.
Hazudtam.Nagyon szeretem anyát.És hiányozni fog,azt hiszem.Bár Harry talán nem fog.Mostmár anyával lehet,és anya is vele.Nem kell többet titkolózniuk előttem,hisz nem is leszek velük. Ketten majd megoldják a dolgaikat.


Körülbelül három óra hosszú út után,megpillantok az út szélén egy táblát.Üdvözlünk Peterboroughban. 
-Pár perc és ott vagyunk-szólalt meg apa mosolyogva.
-Elizabethnek nincs ellenére hogy nálatok fogok lakni?-kérdeztem kicsit félve.
-Nem,dehogy.Örült neki hogy velünk fogsz lakni-mondta mosolyogva.
Mosolyogva bólintottam.Igazából,nem tudom mit gondoljak róla.Nem nagyon bírtam őt,mindig olyan volt, mintha uralkodni akarna felettem,pedig számomra ő senki.Még körülbelül 5 percig kocsikáztunk,majd megálltunk egy ház előtt.Egy emelettel rendelkezett.Krémszínű téglafal,egy kékes háztetővel.Az ablak keretek fehérek.Nagy udvar,rengeteg fával,és egyéb növénnyel. Kipakoltuk a cuccaimat,majd bementünk a házba.
-Szia Taissa.Örülök hogy itt vagy-mondta,s megsimította karomat.
-Szia.Én is örülök-mondtam egy halvány mosollyal.
Apa segített felvinni az emeletre a cuccaimat,majd megmutatták a szobámat.Nem túl nagy,de nem is kicsi. Falakon néhány kép.Egy ágy,egy ruhás szekrény,két éjjeliszekrény és egy íróasztal székkel.
-Remélem megfelel-mondta Elizabeth.
Én csak bólintottam.Megmutatták a ház többi részét is.
-Ideje vacsorázni.Mit szólnátok ha elmennénk egy közeli étterembe?-nézett ránk apa.
-Jól hangzik-mondta Elizabeth,majd egy puszit nyomott apám arcára.
-Akkor menjünk-mondta.
Követtem őket az autóhoz.Nem sok kedvem volt most elmenni a házból.Inkább a szobában maradtam volna,és aludni mentem volna.Eléggé fáradt vagyok.Egy közeli KFC-be mentünk.Apa kikérte az ételeket,majd leültünk és elkezdtünk enni.Elizabeth és apa nevetve beszélgettek.Nekem most nem sok kedvem volt velük társalogni,így inkább csendben maradtam,és ettem.Ha anyánál maradtam volna, most valószínű Harryvel veszekednék a kanapén,vagy éppen behálózna,és simogatna,csókolgatna.Vagy anyával beszélgetnék,esetleg már a szobámban lennék,és lefekvéshez készülődnék,és mire kijönnék a fürdőből Harry az ágyamon várna,és közölné,hogy ismét velem szeretné tölteni az éjszakát.Maga mellé vonna,és szorosan magához ölelne,és vele aludnék el.Reggel mellette ébrednék,aztán megint kezdődne a nap.
-Mehetünk?-kérdezte apa miután befejeztük az evést.
Én és Elizabeth is bólintottunk.Miközben az autóban ültünk,apa magyarázta nekem,hogy melyik épület mi, és milyen történelmi háttér áll előtte.Csendben,egyetértően bólogattam.
-Nem bánjátok én megyek aludni-mondtam mikor beértünk a házba.
-Rendben.Jó éjszakát-mondta apa,s puszit nyomott arcomra.
-Jó éjt-mondtam én is,s felmentem a lépcsőn.
Átvettem a pizsamámat,s ágyamba dőltem.10 perc forgolódás után sikerült elaludnom.

2015. november 13., péntek

XI.

Hello! Nagyon örülök annak,hogy még mindig itt vagytok annak ellenére,hogy régen nem volt rész. Nagyon szépen köszönöm a kattintásokat, a követőket és persze a kommenteket. Nagyon jól esik, és remélem hogy nektek viszont tetszenek a részek. Próbálom hoszabbra írni őket,mert belátom elég rövidre sikerednek. De nem is húzom tovább a szót,itt is lenne a következő rész! Jó olvasást!- Kriszti xx 

Chapter 11.


Kinyitottam szememet,s rögtön Harry jutott eszembe. Nem éreztem derekamon,sem sehol máshol a kezét,így megfordultam, hogy megnézzem. De nem volt mellettem.Éreztem a mellettem lévő párnán az illatát.
Annyira jó illata van. Kezembe fogtam a telefonomat.8:41. Nem szokásom ilyen sokáig aludni,így rögtön felpattantam az ágyamból. Elvégeztem reggeli rutinomat,majd magamra kaptam egy fekete nadrágot,egy egyszerű szürke felsővel.Mire elkészültem már 9 óra is múlt. Lesétáltam a lépcsőn,és Niall láttam meg a kanapén terpeszkedve. Pár másodpercig megfordult a fejemben,hogy visszamegyek a szobámba,és inkább rá sem pillantok Niallre.De nem bújhatok el örökre előle.Szembe kell néznem vele.
-Szia-mondtam magabiztosan,miközben levetődtem mellé a kanapára.
-Jó reggelt-mondta széles mosollyal.
Ajak piercingjén megcsillant a fény.Istenem mennyire jól néznek ki rajta a piercingjei.Akaratlanul is végig futtattam szememet tetoválásain,és piercingjein.
-Még mindig jól nézek ki?-mondta,s nevetésben tört ki.
Érzem hogy arcom vörössé válik.Ennyit a magabiztosságról.
-Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
Remélem elterelem a témát.
-Gemma és Harry elmentek egy közeli gyorskajáldába hogy hozzanak valami kaját.Kathy pedig még nem érkezett meg-mondta.
Csak bólogattam. Sosem szerette ha csak bólogatással fejezem ki azt,amit akarok. Mindig azt akarta, hogy határozottan ki mondjam amire gondolok.
-Még mindig nem szoktál le róla-csóválta rosszallóan fejét.
-Ahogyan te sem felejtetted el-mondtam.
-Három éven keresztül csináltad ezt.Persze hogy nem felejtettem el-mondta nevetve.
-Nem mintha olyan sokat lettél volna a társaságomban-motyogtam.
-Te nem engedted meg,hogy a bizalmadba férkőzhessek.Te taszítottál el magadtól.Nem én nem akartam közelebb kerülni hozzád-mondta,s ezzel egy kisebb vitába kezd bele.
-Talán azért Niall,mert folyton titkolóztál!-emeltem fel a hangomat-Hetekre tűntél el,és nem hívtál fel,sőt, még egy rohadt SMS-t sem hagytál!Aztán mikor hazajöttél,minden elakartál simítani egy bocsi,nagyon elfoglalt voltam-al. Azt hiszed jól esett?-néztem szemébe,s éreztem hogy könnyek gyűlnek szememben.
Sokat jelentett számomra Niall.És ahogy most felidézem ezeket az emlékeket,még jobban fáj,mint akkor átélni.
-Ugyan már Taissa.Nem várhattad el tőlem azt,hogy kitárjam előtted az egész életemet.Az egy dolog, hogy együtt voltunk,de azért vannak olyan dolgok amiket senkivel sem osztottam meg.Az,hogy együtt voltunk, nem változtatott semmin-mondta vállat vonva.
-Pont arról szól egy kapcsolat, Niall, hogy nem titkolóznak egymás előtt, és minden elmondanak egymásnak, és közösen megbeszélik.Amit te viszont nem tettél-mondtam,s a fájdalmamat a düh vette át.
Megrázza fejét,és ügyet sem vet arra, amit mondok.
-Előre sajnálom Gemmát-morogtam.
-Megtanulhatnád azt,hogy magadban tartsd némelyik gondolatod.Mellesleg,inkább ne sajnálj senkit.Elég boldog ő mellettem-mondta,s mosolyra húzta a száját.
-Mivel lenne ő boldog melletted?Talán jól megfekteted?-néztem rá.
Kár volt ezt kérdeznem tőle,hisz jól tudom mi erre a válasza.
-Igen Taissa, jól megfektetem.Nem is egyszer fektettem már meg-mondta nevetve.
Erre nem voltam kíváncsi.
-Nem tehetek róla,hogy te nem akartad hogy megdugjalak.Nem mintha bármit is akartál volna-mondta,s keserűen folytatta nevetését.
-Jó reggelt tubicáim-lépett be Gemma az ajtón,s mögötte Harry.
Gemma Niall-höz lépett,majd egy csókot lehelt ajkaira.
-Hogy aludtál?-nézett rám kérdően Gemma.
Harryre sandítottam.
-Jól-mondtam kissé zavartan.
Harry arcán egy elégedett mosoly jelent meg.
-És te?-kérdeztem,majd rámosolyogtam.
-Fantasztikusan-mondta széles mosollyal.-Viszont farkas éhes vagyok!-mondta,s a konyhába szaladt.
Niall utána battyogott,majd Harry,s én is.Letelepedtünk az asztalhoz,majd Harry előszedte a különféle gyorskajákat.Mindenki kedvére választotta ki,hogy mit eszik.Én egy hamburger mellett döntöttem.
-Tényleg jól aludtál?-kérdezte Harry olyan halkan,hogy csak én halljam.
Nem mintha Gemma és Niall bármit is halottak volna egymás nevetésén kívül.Félve bólintottam egyet, majd láttam hogy Harry ismét mosolyra húzza száját.
-Be kell vallanom,én is kellemesen aludtam.Bár a cerkámmal volt egy kis gondom-mondta,majd elnevette magát.
Arcom ismét vörössé változott.Néha zavarba ejt amikor ilyen szavakat használ,de azért tetszik.Meglep hogy ismét ilyen kedves velem.Bár haragudnom kéne rá,és anyára is amiért nem mondanak nekem el semmit. Miután végeztünk az evéssel,Niall és Gemma összeszedték a cuccaikat,majd elbúcsúztak tőlünk,és elmentek. Kicsit üresnek érzem nélkülük a házat.Bár Niall nem igazán fog hiányozni.
-Végre elment az a barom-mondta Harry miközben levágódott a kanapéra.
-Remélem ezt nem a nővéredre értetted-mondtam miközben lehuppantam mellé.
-Nem.Niall-re-mondta ki egyszerűen.
-Én sem kedvelem-mondtam vállat vonva.
Ez talán kicsit hazugság.Szerettem őt,és nem azt mondanám hogy nem kedvelem.Inkább azt,hogy nem igazán jó a kapcsolatom vele.
-Eléggé feszült voltál a közelében-mondtam, s Harryre néztem.
-És?Igen.Mert egy barom-mondta,s megfeszült az állkapcsa.
-Semmi..csak észrevettem-mondtam.
-Te sem tűntél valami jókedvűnek a közelében-mondta,s szemembe nézett.
-Mert nem is voltam jókedvű-vontam meg vállam.
-Miért?-kérdezte őszinte érdeklődéssel.
-Mert..mert-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Mert...?-nézett rám.
-Hanyagoljuk a témát kérlek-mondtam,s lesütöttem szemem.
-Nem.Tudni akarom-mondta,s közelebb jött.
-Nem Harry.Te sem árulsz el semmit nekem.Akkor én miért mondjak el neked bármit is?-néztem szemébe.
-Ha elmondod,kérdezhetsz tőlem valamit,és válaszolok rá-ejtette ki a szavakat száján.
Pár percig hezitáltam.Ez nem is olyan rossz ajánlat.Én elmondom neki,hogy jártam Niallel,ő pedig elfogja mondani nekem azt,hogy mit titkolnak anyával.
-Rendben-mondtam.
-Akkor halljam-mondta,s mélyen szemembe nézett.
-Niall és én régen egy pár voltunk-hadartam el.
-Mi?Ez komoly? Te és az az idióta?-nézett rám,majd nevetésben tört ki.-Legalább megdugott?
-Igen,jártunk.De ez miért olyan vicces?Nem mintha te és ő olyan sok mindenben különböznétek-mondtam.
Harry abba hagyta a nevetést,és rám nézett.
-Taissa,ezt jobb lett volna ha magadban tartod.És igenis, elég sok mindenben különbözöm tőle-mondta.
Máris eltűnt a jókedve.
-Akkor most válaszolj a kérdésemre-mondtam,s szemébe néztem.
Arca komoly volt.Semmi érzelmet nem vettem rajta észre.
-Mit titkoltok Kathyvel?-néztem mélyen szemébe.
Tekintetét rögtön lekapta rólam,s a földre nézett.
-Hallani szeretném,Harry-mondtam.
Azt mondta válaszol egy kérdésemre.Hát tessék.Most kérem a válaszát.
-Taissa.Ezt nem mondhatom el.Ez az egész több dologról szól-mondta.
-Persze Harry.Köszönöm a válaszod-mondtam kikelve magamból,s felrohantam a szobámba.
Annyira nehéz lenne kibökni hogy mi van? Kezd elegem lenni ebből a sok titkolózásból. Szeretem anyát,de ha nem mondja el,hogy mi ez az egész,elveszti a bizalmamat.
-Taissa.Kérlek ne duzzogj-lépett be a szobámba Harry.
-Mert mit tegyek helyette?Nevetgéljek és éljek boldogan az anyámmal és a pasijával?Mellesleg hogy a pasija nem is szereti őt,hanem inkább a lányával kavargat?-mondtam,s felpattantam az ágyból.-Köszönöm Harry,inkább kihagyom.
-De majd minden rendben lesz.Csak kis ideig kell nyugodtnak maradnom-mondta,s végigsimított karomon.
-Nem Harry!Te is az egyik pillanatban eljátszod a kedves fiút,a másik pillanatban pedig egy kiállhatatlan, undorító alak vagy.Így bízzak meg benned?-néztem zöld szemeibe.
-Taissa,ez nem így van-mondta,s még közelebb jött.
-De,Harry,igenis így van!-mondtam,s már könnyek gyűltek szemeimben.
-Sziasztok-jött fel anya a lépcsőn.
Rám nézett,s rögtön elkomorodott az arca.
-Mi a baj drágám?-lépett oda hozzám.
-Azonnal áruld el,hogy mit titkoltok előlem!